Ki a városból... az erdő szélére. Vidéki romantika, és ami mögötte van.

Ki a városból...

Így építkezünk - 3.

avagy a második ütem

2019. június 12. - egy.

George R.R. Martin szószátyár regényfolyamát megszégyenítő bejegyzés-sorozatom ott hagytam abba, hogy soksok hónap hiábavaló várakozás után végre elkezdtük az első ütemet, és egy szerencsétlen almafa-kivágás miatt egy terveinktől teljesen eltérő helyen kezdtük az előszoba építését.

Ásás, alapozás, betonozás, ytongozás, majd mikor már álltak a falak és a tető is elkészült, adott volt a helyzet: előbb-utóbb át kell törni az eddig utcára néző, immáron az előszobába nyíló ablak alatti falat, hogy egy légtérbe kerülhessenek, és rendeltetésszerűen lehessen használni az új bejáratot (jussunk be a házba, például). Magyarán javában zajlottak még a munkálatok az új részen, mikor megnyitottuk a második frontot, és megkezdődött a konyha/étkező szétverése. 

A probléma abból adódott, hogy a cuccaink nagy része épp ebben a szobában volt elszállásolva, hiszen az új rész még nincs kész, így például hetekig csak a bőrfotelt kerülgetve jutottam a tűzhelyhez. Nehezítő körülményként meg kell említeni a Férfi azon elgondolását, hogy a káosz közepette leszereli az eddigi lépcsősort, így gyakorlatilag elvág minket a béke és nyugalom oázisát jelentő felső szinttől. Hogy miért volt erre szükség? Mert megboldogult Gyula bácsi, a ház építtetője úgy gondolta, feketére festett zártszelvényekből egy lépcsőkeret-monstrumot hegeszt, amely elegáns ívben a szoba közepéről indul. Vele átellenben egy lemezkályha lett elhelyezve, stratégiailag kettévágva a szobát. Utóbbitól az első héten megszabadultunk, de a lépcső maradt. Próbáltuk kihasználni az alatta lévő teret: volt itt gardrób, pihenőrész, takarta függöny, ajtólap, de valahogy sehogy sem tudtunk kibékülni vele. A szoba közepéről induló fémszerkezet nagy helyet is foglalt és ronda is volt, na. Ezért a Férfi egy huszárvágással megoldotta a helyzetet: levágta a lépcsőt. Mondjuk ez leírva egyszerűbbnek tűnik, ő azért fél napon keresztü flexelte a zártszelvényt. Én és Hároméves épp ovis kiránduláson voltunk, és arra jöttünk haza, hogy volt lépcső, nincs lépcső... Ebből is látszik, micsoda körültekintő és előrelátó tervezés előzte meg a lépcsőcserét. Persze keresgéltem én a neten előtte lehetőségeket, kivitelezőket, előre gyártott lépcsőket, de még a típusában sem tudtunk megegyezni, most meg arra eszmélek, hogy a gyereket sem tudom átöltöztetni, mert nem jutok fel a ruháihoz és ágy helyett a kertben kell altatnom így szeptember derekán... kicsit sokkoló volt. 

masodikutem.jpg

Hogy jól kiélvezhessük a helyzetet, még néhány hétig így maradt. Átmenetileg egy létrát állítottunk oda, ami azért nem volt jó váasztás, mert a) baromi meredek volt, b) Hároméves a nyakamba kapaszkodva közlekedett rajta, c) várandósként kissé gyakoribbá váltak a mosdó-látogatásaim az éjszaka közepén, d) baszki egy létra?? Szóval egy hétvégén erőteljes ráhatásomnak hála, a Férfi úgy döntött, megoldja a létraproblémát, és hirtelen felindulásból, anélkül hogy akár a méreteket megnézte volna.... vett egy lépcsőt. A Praktikerből lapraszerelten hazahoza, és csak úgy dagadozott a keble a büszkeségtől: ímhol a lépcső, és a dalia, ki azt biztosította. Az volt a nagy szerencséje, hogy az tökéletesen illett a meglévő kialakításhoz. Így a szoba közepéről induló bumburnyák helyett egy világos, szellős, ugyan kissé meredekebb, de lényegesen kevesebb helyet foglaló lépcsőnk lett, ami a szoba sarkából indul. Éjszakai pisilések megoldva! (Főleg miután egy korláttal is kiegészítettem...)

Hátravolt még a nagy falat, a fal áttörése. Ettől tartottam leginkább, illetőleg a kosztól, amivel ez jár. És *SPOILER ALERT* nem kellett csalatkoznom. Volt itt minden, mi szem-száj ingere... illetve mi szem-szájat ingerel. Szerintem hetekig a lerakódott téglaport törölgettem utána. Először az egykoriablak-leendőajtó alatt lévő radiátort kellett leszerelni, illetve átszerelni egy másik ablak alá. Ehhez több helyen át kellett törni a padlót, hogy a pincéből feljöhessenek a fűtéscsövek. Aztán jöhetett a véső, és egy délután alatt sikeresen megtörtént az áttörés: ajtó lett az ablakból. Vagyis inkább lyuk, ajtó formát a rengeteg gipsznek és gipszkartonnak köszönheti, meg Daninak, aki pakolt és vakolt rendületlenül.

Végre volt ebédlőnk! Ez akkora jelentősségű esemény volt, hogy meg is énekeltem a konyhaasztalt dicsőítő posztban. Szegény asztal öt évet húzott le a sufniban, mire végre méltó helyre került. Szóval igen, ennyire nagy dolog volt ez.

Persze a konyha-ebédlő még nincs teljesen kész, csak szerkezetileg, a totális átalakítást idén télre tervezem - miért is ne, a végén még unatkozni fogunk. Tavaly télen ez nem is kerülhetett szóba, ugyanis a harmadik ütemmel voltunk elfoglalva - ami a következő hosszú bejegyzésem témája lesz hamarosan. ;)

Zöldebb élet

savetheplanet.jpg

 2019-re egy nagy fogadalommal készültem: szeretném a lehető legzöldebb háztartást vinni. Ebben lelkes támogatóm Négyéves, aki - hála az elkötelezett óvodapedagógusoknak, Csanád bácsinak és Ági néninek - már zsenge korban magába szívta a ház körüli környezetvédelem csínyját-bínját. Félidő van, így szeretném látni, milyen területen értünk el haladást, és hol kell még változtatni:

Siker:

- A kommunális hulladékunk mennyiségét pár hónap alatt a harmadára csökkentettük. Eddig is szelektíven gyűjtöttünk néhány dolgot, de most kifejezetten odafigyeltem erre, már a bevásárlások során is. 

- Már bevásárlás alatt figyelek a keletkező szemét mennyiségére. Nejloncsomagolás helyett papírzacskó vagy vászonszatyor, joghurtot csak üvegeset veszünk, vagy a helyi tehenészetről hozzuk a tejtermékeket. Tojást csak ismerőstől, ugyanazokat a dobozokat használva. Húst én szinte alig, a család azonban eszik. 

- A Férfi a háznál eladta a motorját, és helyette elektromos biciklivel jár dolgozni. Én babakocsival "krúzolok" az otthon-ovi-piac-posta-könyvtár ötszögben, ami napi 3-6 kilométer sétát jelent. Az autót szinte csak akkor használjuk, ha azt nagyon indokolttá teszi az időjárás, vagy ha sok/nagy dolgot kell szállítani, messzire. 

- A vállalkozás kapcsán a nem szelektálható buborékos borítékokat papírdobozokra és papír alapú, újrahasznosított csomagolóanyagokra cseréltük. A csomagolást, amiben az alapanyag érkezik, szelektíven gyűjtöm, illetve újrahasznosítom. Évente kikerül olyan ékszerkollekció, amely valamilyen természetvédelmi szervezetet támogat, 2019-ben az ORCA alapítvány és a The Ocean Cleanup Project kapja a támogatásokat.

- A fürdőszobában is zöldítettünk: a tusfürdőket már rég szappanra cseréltük, most a sampon is szilárd lett. A fogselymet, fogselyemvillát is lecseréltük, előbbi papírdobozos, utóbbi kukoricakeményítőből készül már. A fültisztító bambusz és pamut, mind komposztálható. A Férfi a házban átállt elektromos borotvára az eldobható műanyag helyett. Sok kozmetikumunkat magam kutyulom, így újabb flakonoktól mentjük meg a környezetünket.

- A konyhában eddig sem használtam erős vegyszereket, mostanában azonban szinte csak természetes anyagokkal tisztítok: szódabikarbónával, mosószódával, citromsavval, ecettel. A műanyag szivacsokat komposztálható luffára cseréltük.

- Minden villanykörte energiatakarékos, befejeződött a ház szigetelése, perlátor van minden csapon. Fürdés helyett zuhanyzunk, az ivóvizet pedig forrásokból hozzuk, kirándulással összekötve. 

- Gyerekruhára szinte alig költünk, nagy részét elraktam Négyéves után. Ő téli gyerek volt, így néha kell csak egy-egy kiegészítés a tavaszi kistesónak. Cipőt viszont mindig újat veszünk, ebből nem engedek.

 

Amiben fejlődhetnénk még:

- Ha aktuális lesz, a fogkeféket is bambuszra cserélem, bár hiába komposztálható a nyél, a sörte általában műanyag, így nem vagyok teljesen meggyőzve.

- Főzés során igyekszem friss és szezonális alapanyagokat használni, de ez nem mindig sikerül. Pedig olyan jó érzés, amikor egy-egy főzés után gyakorlatilag egy maroknyi zöldséghéjat kell csak a komposztra dobnom. Szóval több vega receptet kell keresnem.

- A szárítógép használatát vissza kell fogni télen. Mivel elkészült az új házrész, így nagyobb helyünk van, nem kell kerülgetni a szárítót, ez megoldható.

- A vállalkozással kapcsolatosan nyilvánvaló, hogy a csomagküldő kiskereskedelem nem a legkörnyezetbarátabb tevékenység. Próbálom előtérbe helyezni azokat a megoldásokat, ahol egy fuvarral nagyobb csomagmennyiség szállítható, pl. csomagautomatákba, de azt hiszem, ezen a téren sokat kell még zöldítenünk.

- Nyáron megy a locsolás. Kéne egy kút, vagy egy kis patak a kert végébe, akkor talán jól járnánk, most csak egy házi vízmű és egy nagy kapacitású esővíztároló jelentheti az előrelépést, de egyelőre egyik sincs tervben. Kézi mosogatásnál is szerintem túl sok vizet használok. Egyszerűbb lenne géppel, de nem mindig van türelmem megvárni, hogy összejöjjön egy teljes töltet.

- Sokkal több zöldséget tudnánk magunknak megtermelni, ha volna elég elszántságom hozzá.

- (Külföldi) online vásárlás. Bevallom, korábban engem is beszippantott többek közt a koreai kozmetikumok meg a pár dolláros műanyag kütyük, hiperolcsó bizsuk világa. Aztán inkább sk vagy hazai alternatíva után néztem kozmetikumfronton, könyveket főleg a könyvtárból, kütyüket pedig inkább nem vásárolok, úgyis egy-két hónap (ha egyáltalán) használat után elromlanak.

- Az "egyszerűbb gyermekkor" elve alapján próbálunk alkalmakkor ajándékozni, de egy-egy kéretlen marhaság így is átcsúszik a szűrőn. Ezeket bevisszük az oviba, védőnői rendelőbe, illetve lásd még alább. 

 

Amiben kudarcot vallottunk:

- Haszontalan biszbaszok. Igen, bevallom. Néha elgyengülök, és néha a nagymamák is elgyengülnek, és néha apa is elgyengül, és megvesszük ezeket a műanyag biszbaszokkal teli csokitojásokat. Vagy ami még rosszabb, csak a biszbaszokat magukat. Amelyek általában a kukában végzik egy hét után. :(

- Pelenka. Az első gyerekkel próbáltam a moshatót, de darabja válogatta, hol az első pisitől átázott, hol akkora feneke lett a dednek, hogy a lábát alig tudta összezárni. A használt pelenkák tartogatása, áztatása, ammóniamentesítése sem volt egyszerű feladat, így győzőtt a kényelem - az egész pakkot eladtam egyben. Pedig ha Egyéves is leteszi majd a pelenkát, a megmaradt kommunális hulladékunk annyira lecsökken, hogy gyakorlatilag alig kerül valami a kukába.

- Kenyérsütés. Hiába vannak tuti receptjeim, legtöbbször túl későn jövök rá, hogy elfogyott a kenyér, és valljuk be, két kisgyerek mellett néha örülök, ha vége van egy napnak, és mindenki ágyba kerül, és nem kell nekiállnom a másnapi adagot megsütni.

 

Szóval szép részeredmények, de van még hova fejlődni :)

Az Indesit-saga

indesit.jpg

Bővül a család, egyre több a szennyes (lásd hozzátáplálás alul-felül foltot hagyó nyomai), hetente minimum három-négyszer mosok. A hosszú tél alatt pedig nem szerettem volna mindenhol szárítókat kerülgetni az amúgy is építési területen, így pár éve beruháztunk egy mosó-szárítógépbe. Hazajött a csillivilli Indesit, és rövid használat után máris mély vonzalmat tápláltam irányába. Tette a dolgát, mosott, szárított, nem beszélt vissza. Teltek a hónapok, évek, ámde forró érzelmeim viszonzatlanul maradtak, mert a kis mosógépünk két hónappal a garancia lejárta után megadta magát. Eőször a fűtőszál lett zárlatos, majd a csere után pár héttel nemes egyszerűséggel kettétört benne a beton. A szennyes meg csak gyűlt. Hiszen törvényszerű, hogy a családom összes tagja ilyen vészterhes időben húzza elő az átizzadt biciklis göncöt/fossa magát össze hátközépig/pisili teli a fürdőszobaszőnyeget/eszi le magát köldökig/másnapra kell bevinni az oviba a sárnadrágot, ami nyilván sáros.

Kellett egy gyors megoldás. Így karácsony közeledtével igazából jobban örültünk volna egy gyors és olcsó megoldásnak, de hamar kiderült, hogy 'olcsó húsnak híg a leve'.

Első körben elmentünk a mányi lomisokhoz, és hazahoztunk egy szervdonort. A Férfi olyan magabiztosan alkudta le kétezer forintra a szóban forgó - egyébként tök más márkájú - mosógépet, hogy egészen biztos voltam benne, tudja, mit csinál. Nos, pár óra múlva, miután szétszerelte szerencsétlen párát, a rendíthetetlen bizadalmam is odalett: a donor teljesen más "belső szervekkel" rendelkezett. (Várható volt, mit is gondoltunk??)

Mivel ekkor nagyjából egy hétnyi szennyest gyűjtögettünk már, így átmentem a szomszédba, V-ékhez mosni.... Hátamon a gyerek, karomban a ruháskosár, az eső szelíden szemerkélt, mintegy szomorkás aláfestéseként a szörnyű felismerésnek: a szomszédban is egy Indesit mosógép vár. Három órával és egy kosárnyi vizes ruhával később úgy éreztem, rövid távú célom kipipálhatom: újra tiszta ruhában engedhetem emberek közé a családom. #motherhoodgoals, vagy mi...

Az örömöm kissé beárnyékolta, hogy másnap jött egy hívás a szomszédtól: ugyan nézzem már meg a kimosott ruhákat, az én adagom is szörnyű olajfoltos lett? Ahogy kiderült, a mosógépük utolsó normális ciklusát sikerült kifognom, az utánunk következő adagokat motorolajjal kezelte, kis kenőzsírral öblítette az Indesit. Ráadásul kiesett a kölcsönmosási lehetőségem is. A szomszéd Indesit is két éves, a garancia lejárta után kezdett hangot adni elégedettlenségének. Viszont V-ék nem pengettek holmi érzelmes húrokat a mosógépcsere kapcsán: mivel mosható pelenkát használnak, nekik égetőbb szükségük volt egy gépre, így a szerelő javaslatára újat vettek.

Én összecsomagoltam magunknak, és elhúztunk Debrecenbe nagyszülő-látogatásra, a poggyászba pedig csak szennyes ruha került, majd mosunk ott. Kicsit kihagyott a szívverésem, amikor megláttam, hogy ott is Indesit vár ránk.... A Férfi a háznál addig V-ék kidobott mosógépén folytatta Frankenstein-i kísérleteit. Igen, a szomszéd mosógépből is kiszereltük a betont, és ürülékből palotát, voilá, már működött is a miénk. Kapott új lengéscsillapítókat, és Debrecenből hazaérve végre kimostam két adag ruhát. Jó lett volna hátradőlni, de... 

... egy hónappal később megint eltört a beton. Karácsony előtti héten vagyunk, a boltok dugig, mindenki öli a másikat a kamuakciós ajánlatokért... mi pedig mosógépet keresünk. Egyetlen szempont van: ne Indesit legyen. És valószínűleg nálunk van a hiba, amiért a 'tartós fogyasztási cikk' kifejezés hallatán a 'tartós' szóról nem két év ugrik be. És milyen véletlen egybeesés, hogy mindkét gép hónapokkal a garancia lejárta után adta meg magát!

 

Amolyan vicces utózöngeként elmesélem, hogy a nagy Indesit-saga alatt a böngészőm minden nap az Indesit reklámjaival volt tele: #DoITTogether, harsogta felém a művidám műcsalád. Hát, lehetett volna jönni hozzánk görnyedni a kád felett, és mosolyogva kézzel mosni, together...

 

 

Első gyerek vs második gyerek

Amikor kiderült, hogy úton az utánpótlás, a hozzáállásom nagyon egyszerű volt: én ezt már végigcsináltam, túléltem, nem kell parázni. Az volt a prekoncepció, hogy alapvetően minden terhesség ugyanolyan, így nincs is min aggódni. Aztán mekkorát tévedtem...

Az első terhességnél minden kiválóan alakult, sehol egy hányinger, sehol egy kósza görcs. Ekkor a külső tényezők nehezítették meg a dolgom: az irodai idegeskedés, a folyamatosan szökdöső kutyák, kerítésjavítás nyolc hónaposan, a hatalmas felfordulással járó csatornázás és útbontás... szóval nem unatkoztam, és ehhez a hasamban karatemozgásokat gyakorló magzat is hozzátett. 

A második terhesség során azonban a saját testem okozta a legnagyobb problémát: émelygés és rosszullét, extrém ingerlékenység az első trimeszterben, trombózishajlam miatt vérhígítózhattam félidőtől, volt egy kis vérzés pont a macedón nyaralás alatt, a második trimeszter végétől pedig szinte csak pingvinjárásban tudtam közlekedni, annyira fájt a csípőm. Az utolsó hetekben álmatanság, hőhullámok és iszonyú viszketéssel járó epepangás kínzott, és persze ne feledkezzünk meg a Hároméves által hazahozott ovis influenzáról sem, amit kétszer is elkaptunk családilag az utolsó hónapban. Viszont a kistesó odabent igazán mintaszerűen viselkedett, nem akarta lerúgni sem a bordáim, sem a hólyagom. 

És akkor jött a szülés. Hetekig úgy feküdtem le, hogy oké, egy óra múlva úgyis ébredek, lestem a vérzést, amely az első vajúdás előjele volt. Persze hiába, itt is máshogyan alakult minden - és milyen jól tette. Mindjárt kifejtem: az első szülés után maradt bennem egy kis fájdalom: bár minden szépen alakult végül, mégis kaptam oxitocint, a doki burkot repesztett, mert szerinte kicsit lassan haladtunk. Ettől egy konstans fájdalomtengerbe sikerült belevesznem, nyomtam, amikor mondták, és örültem, hogy megúsztuk a gátmetszést, és milyen gyorsan megvoltunk nyolc óra alatt. Az aranyórában a szopizás sem ment, később ez ki is borított a gyermekágyas osztályon, és az első hetek hangulatára sajnálatosan rányomta a bélyegét. A folyamatos fejéstól egy évig szinte minden héten begyulladt a mellem, és az sem segített, hogy Anna hasfájós volt, így az első három hónapra csak mint pokoljárásra emlékszem vissza.

Kata azonban itt is rácáfolt a 'minden terhesség ugyanolyan'-elméletemre. Alig három óra alatt, nagyon intenzív fájásokkal született, végre éreztem igazi tolófájásokat, és tudtam, hogy most én irányítok - illetve a testem vezet-, nem várom a fájdalomtól félájultan, hogy majd a doki megment, ő majd szól, ő majd tudja. Most mellékszereplő volt, aki nagyjából az utolsó fél órára esett be a szülőszobára. Az aranyóra pedig tökéletesen alakult: kistesó ügyesen cicire talált, a szoptatással ezúttal abszolút az ő igényeit követtük - eddig nincs is semmi probléma, bár úgy látszik, a hasfájósságot nála sem fogjuk megúszni.

'Anyácska' - ez a nevem jelentése. 'Ősanya' - ez meg a második nevem jelentése. És mennyire karmikus ez így: első gyereknél tényleg csak anyácska, így kicsinyítve, aki csak próbálkozik, gyakorol. Másodjára pedig tudja, mit miért csinál, nem érdekli a hatfelől jövő hatféle tanács. Már tudom, mi az, amit tényleg be kell szereznünk, melyik a jól bevált pelenka, hány rugi kell egy méretből, mit felesleges kiváltani a gyógyszertárból és ez hihetetlen magabiztossággal tölt el. Egészen megjött a kedvem egy harmadikhoz, bár a saját magam által hozott szabály ("35 éves kor után nincs több szülés") miatt valószínűleg a második gyerek lesz az utolsó. Szép lezárás - megmutatta, milyen az igazi, háborítatlan, csodás születés. És így kerek ez az egész.

 

 

Fürdőbomba hercegnőknek

Jól elkiabáltam az előző bejegyzésben az egész napos ovizást... az influenza közbeszólt, így egész napos otthoni szórakoztatás töltötte ki a napjainkat. Ekkor jutott eszembe a fürdőbomba-készítés is, legalább fél órára leköti az egyébként is nyűgös meg hőemelkedéses gyerkőcöt. Vágjunk is a közepébe, ezek a szükséges alapanyagok:

 

- 1 egység citromsav

- 1 egység étkezési keményítő

- 2 egység szódabikabóna

- fél egység kókuszzsír, shea vaj vagy jó minőségű olaj (mi épp csipkebogyómag-olajat használtunk)

- pár csepp illóolaj ízlés ill. felhasználás célja szerint (esti nyugtató levendula, orrtisztító eukaliptusz, stb)

 

furdobomba_recept.jpg

 

Egy tálban összekavarjuk a hozzávalókat, és opcionálisan pár csepp ételszínzéket (míg rózsaszín nem lesz, naná) és egyéb "sallangot" is tehetünk hozzá. Erősen elgondolkodtam a szárított virágszirmokon illetve a glitteren, de aztán eszembe jutott, hogy még mindig én sikálom a kádat, úgyhogy gyorsan letettem róla - elég hercegnős lesz így is a fürdőbombánk. Már csak annyi dolgunk van, hogy szilikonos bonbonformába vagy jégkockatartóba kanalaztassuk a keveréket a gyermekkel, és hagyjuk, hogy jó erősen nyomkodja is bele. Ügyesebbek akár kis golyókat is készíthetnek. A fürdőbombának ezután egy-két napig szikkadnia kell, hogy szépen ki tudjuk venni a formából. További tárolása során pedig óvjuk a nedvességtől, párától. Kééééész!

Az ovi-ügy

 Hároméves februárban kezdi az ovit, már úgy istenigazából. Nagy volt a dilemma, hogy a kisfalu melyik intézményébe is irassuk: a sváb nemzetiségűbe, ahol nagyobb fegyelemmel, idegen nyelven is nevelik őket, vagy a kissé szabadabb és valljuk be, lepukkantabb oviba, ami csak egy erdei gyalogútra van az otthonunktól, míg a másik a forgalmas főút szélén fekszik, kevés parkolóhellyel. A nyár folyamán mindkettőben jártunk. Először a svábba mentünk nyílt napra, megnéztük a szépen felújított és karbantartott épületeket, Akkormégcsakkétéves eljátszott a zsebkendőnyi udvaron. El is mentünk beiratkozni, amikor eljött a napja - sosem fogom elfelejteni, hogy a folyosón épp arra vezetett nagycsoportosok dörgő hangon kívántak grüssgottot vezényszóra, Akkormégcsakkétéves meg félelmében a szoknyám mögé bújt. Őszintén, nem volt szimpatikus ez a katonás módszer, így még aznap jeleztük, hogy a másikba szeretnénk járni. Itt a hiperkedves igazgatónő fogadott, aki Akkormégcsakkétévessel is elbeszélgetett, nem csak a feje fölött záporoztak a kérdések; megnyugtatott, hogy nem baj, hogy még nem teljesen szobatiszta, és várólistára vette őt, mert még nem töltötte a hármat. Nyár végén aztán kaptunk egy levelet, hogy nem vették fel - és egy telefonhívást is, hogy ez csak formalevél, marad várólistán, és majd értesítenek. Szeptember elsején gondoltam egy merészet, és elvittem Akkormégcsakkétévest próbanapra, a korábban megjelölt csoportba, ahol az óvóbácsi megnyugtatott, nem gond, ha most elkezdünk egy lassú beszoktatást, hetente egy-két alkalom, aztán majd jön rendesen, ha kötelező. 

ovoda1_18.jpg

Apropó, óvóbácsi: én külön örülök annak az ötgyerekes házaspárnak, akik az Őzike csoportot vezetik. Egyrészről egy kicsit "apa-anyaminta" a kicsiknek, ami közelebb áll a valós család képéhez. Másrészt mindketten fantasztikusan gyerekcentrikusak: míg a délelőtti levegőztetésen a többi - egyébként jóval fiatalabb - óvónő kis csoportban álldogálva trécsel, vagy fészbúkozik, a " mieink" valóban a gyerekekkel foglalkoznak. Itt nem hallani olyat, mint más csoportban, ahol a gyerekek körülülik az óvónénit, és a telefonjáról bámulják a meséket. Az óvóbácsi ráadásul nagy természetbúvár és lelkes környezetvédő, ha megfog egy méretes pókot, az összes gyerek megnézheti mikroszkóp alatt, nem fújolva és sikítozva.

Persze azért árnyoldalak is akadnak: a pedagógiai asszisztens és a dadusok igazi oldschool módszerei hallatán a hátamon feláll a szőr.... A síró gyerek megnyugtatásának szánt "ha így sírsz, anyukád sosem fog érted jönni" úgy hiszem, nagyon sokáig nyomot hagyott bennem - el sem tudom képzelni, hogy mondhat valaki ilyet egy gyereknek. Ráadásul képesítettként. Sajnos a csoportba kerülő hallássérült kisfiúhoz sem volt még igazán felnőve a személyzet - ő januártól nem is ide jár majd.

Hároméves viszont decemberben kezdte minden délelőttjét a csoportban tölteni - nagyjából ekkortájt vált teljesen szobatisztává, de azért sokat aggódtam, hogy balesetmentesek legyenek a napjai (eddig azok voltak, koppkoppkopp). Januártól pedig már ott is ebédel, én pedig bevásárolok, főzök, takarítok és mostanában a mikrovállalkozásom egyengetem a hirtelen jött három-négy nyugalmas órámban. Bevallom, egy részről rettegtem Hároméves elengedése miatt. Vajon megviseli-e? Kijön-e majd a többiekkel? Úgy fogja utálni az ovit, ahogy annó én? Nem érzi azt, hogy elárultuk, főleg, hogy jön a kistesó is? Másrészről viszont nagyon kellett ez már, mert főleg várandósan nagyon nehéz egy izgőmozgó kölök figyelmét egy személyben lekötni, hiába vonom be minden házimunkába, hiába olvasunk évi kétszáz könyvet, hiába sétálunk kilométereket az erdőben. Ráadásul  a délutáni alvást is elhagytuk, mert este kész kín volt elaltatni őt - én hamarabb vesztettem el a türelmem a kimerültség miatt. Ezért is lesz érdekes a február, amikor már egész nap ott marad az oviban - aludni is, amitől egy kicsit tartok, mert nyolc hónapos terhesen már a mindennapok is kihívást jelentenek. Hát... hamarosan kiderül.

Így építkezünk - 2.

- avagy az első ütem

2016. júniusában eposzi posztban meséltem kis hazánk és benne szűkebb pátriánk kétségbeejtően bürokratikus berendezkedéséről, amely szinte lehetetlenné teszi a kitűzött céljaink elérését, már ami a házbővítést illeti. Másfél (!) évvel (!!) később beszámolnék az eddig elért eredményekről... mert szerencsére vannak, még ha az Önkormányzat mindent meg is tett az ügy lassításáért.

Ebben a bejegyzésben ott hagytam abba, hogy kollektíven térdig érő ősz szakállt növesztve vártuk a megváltást, amely egy építési engedély képében manifesztálódott volna. Volna. Mert csak nem akart sikerülni. A homokóra szemei némán peregtek, a nyári lombot felváltották az őszi levelek, egyszer kijött valaki ellenőrizni, hogy lám, nem építkezünk, nagyon jó, már _mindjárt_ meglesz az engedély, addig ne is kezdjünk neki. Ezzel a nagy semmivel párhuzamosan legalább a csatornára csatlakozással haladtunk, az cirka fél év alatt le is zajlott - persze nem zökkenőmentesen, de hát őszintén, mit is vártam? Például kijött egy hozzáértő, megnézte az elfogadott tervrajzokat, hogy a derítő hogyan és miként is csatlakozik a hálózathoz, hümmögött vaamit, hogy de hát nem is ott van, ahol lennie kellene, majd kivágta félig az almafánkat (mert félúton elromlott a láncfűrésze) - aztán megint megnézte a terveket, és konstatálta, hogy ajaj, a fát nem is kellett volna kivágni, csak egy csővel összekötni a mostani csatorna-kivezetést. Az ilyen semmiségeken rezzenéstelen arccal lépünk túl, viszont az egész fakivágás jó apropót szolgáltatott arra, hogy a soha-meg-nem-érkező építési engedélyt meg sem várva saját kezűleg kezdjünk bővíteni - egy teljesen más koncepciót követve, mint ami a (jó drágán) elkészült tervrajzokon szerepel. A képet árnyalja, hogy (mint ahogy az egy évvel később kiderült) a gazdasági épületként nyilvántartott ingatlanunk bővítését engedélyeztetni nem is kellene, csak a hatályos jogszabályoknak megfelelően bejelenteni...

Lassan olyan tekervényesen bontakozik ki a történet, mint amilyen kalandos utat az engedélyünk bejárt, így most előreugrom 2017. májusára, amikor önkényesen kijelöltük, hogy hol legyenek az új előszoba falai, majd kiástuk az alapot. Egy héttel később hatalmas sóderkupac foglalta el a félig kivágott almafa helyét, és elkezdődött az össznépi betonozásparti. A szomszédok és környékbeliek nagyon sokat segítettek, én zsíroskenyereket gyártottam futószalagon, a gyerekek színes kavicsok után túrták a sódert, közben bográcsban rottyant a paprikás krumpli... igazi jó hangulatú buli volt, de tényleg. Csak háttérzeneként a betonkeverő (álnevén Töhötöm József egyéni vállalkozó, kis családunk új tagja) szolgáltatta az ütemet. Mivel csak hétvégenként tudtunk haladni, és a betonnak is kötnie kellett, júniusra lett egy szép nagy placcunk, ahol olyan jó lehetett krétarajzolni meg kismotorozni. Ekkor egy részen visszabontottuk a ház szigetelését (ez szörnyű szeméttel jár, konkrétan porszívóztam a kertben a szanaszét szálló hungarocelldarabkákat), és rendeltünk rengetegrengeteg ytong elemet, és elkezdődött a falazás. A fiúk hipphopp felhúzták a falakat, ácsoltak, vakoltak, újraszigeteltek, tetőfedtek és még sokmindent, ami kellett.  Egy olyan árnyas, élhető teraszunk alakult ki az új előszoba mellett, amely komoly életminőség-javulást hozott a tikkasztó nyári napjainkba, de tényleg. Aztán nyaraltunk, meg hétvégente inkább a Balatonra jártunk, így újból lelassult az építkezés első üteme - de szeptemberre már kész volt a villanyszerelés, padlófűtésszerelés és a járólapozás is, pöpec fa nyílászárókat is szereztünk. 

igyepitkeznk1.jpg

Motivációként meg is rendeltem a bútort (ami még pár hétig dobozban várta az összeszerelést), és hogy ne unatkozzunk, a be nem fejezett első ütem mellett megindítottuk a második ütemet... de erről majd külön bejegyzésben. Addig is pár vizuál-morzsa az új előszobánkról, amely biztosan nem lesz különdíjas a Szép házak magazinban, de saját kézzel hoztuk össze, és maximálisan kielégíti az elvárt funkciókat - ráadásul pont annyiba került, mint amennyibe terveztük, és semmimlyen mesterrel, kivitelezővel, szállítóval nem kellett huzavonázni, ellenőrizni, noszogatni, morogni (na jó, ez nem telejesen igaz, a Férfi a háznál azért erős pressziónak lett kitéve részemről, hogy csinálja már, haladjunk már, fejezze már be - a mai napig egyébként vannak olyan kisebb munkák, mint például a szegőlécezés, amelyek lógnak a levegőben)...

ujeloszoba.jpg

(Komód: mindigbutor.hu, Fogas: vivre.hu, Szekrény: kika.hu - mindezek kiszállítással felébe kerültek egy ikeás megoldásnak, hurrá!)

 

Ez a pár plusz négyzetméter nagyon megérte a munkát, na.

 

Előzetes: A következő részben kiderül, milyen kosszal jár egy ablak ajtóvá alakítása, hány hétig lehet lépcső helyett létrán közlekedni egy kétéves gyerekkel a hátadon, és SPOILER ALERT megérkezik az immáron felesleges építési engedély is... maradjanak velünk!

Óda a konyhaasztalhoz

konyhaasztal.jpg A konyhaasztal az egy remek találmány. Lehet rajta rétest nyújtani, és egyáltalán, bármilyen nagy kipakolással járó sütés-főzést végezni. Sőt mi több... ráérős reggeleken napfénybe bámulva teát hörpölni. Matekházit írni, amíg mama elkészül az uzsonnával. Hatezer darabos kirakóval bíbelődni, majd egy hétig ottfelejteni a ki nem rakott képet. Krumplinyomdázni, temperával; az sem baj, ha a viaszosvászonra megy. Összegyűlni egy házibulin, a legjobb beszélgetések úgyis a konyhában folynak. Sütőtökpürével kikenni az asztallapot, míg anya a kölesgolyót keresi. Figyelni apát ahogy kipakolja a szerszámait és forraszt. Blogbejegyzést írni, amíg egyet rottyan a paprikás csirke. Komoly dolgokat este csöndesen megvitatni, mikor a gyerekek már alszanak. Sietve bekapni pár falatot, és kintfelejteni a szalámit és a vajat, meg a rengeteg morzsát. Komótosan ebédelni finomakat egy vasárnap délben. Társasjátékozni, és csodálni, ahogy egyikünk sorozatosan hatosokat dob.

Amikor ideköltöztünk, első dolgunk volt egy óriási, masszív fa asztal beszerzése. Aztán rájöttünk, hogy nincs elég hely, így a tökéletes asztal közel három évet várt a feltámadásra a fatárolóban. Eddig. Ugyanis már olyan szinten van az építkezés, hogy a megújult konyha-étkezőben végre újra elfoglalhatta az őt megillető helyet - határozott életminőség-javulást hozva számunkra. Imádom.

 

(Kép: HomeDecorIdeas.eu)

Készítsünk falvédőt - egyszerűen!

Rég volt barkácsolós (sőt, bármilyen!) bejegyzés a blogon, ezért ma gyorsan fotóztam párat, miközben ebéd előtt villámsebesen összeállítottam Kétéves új falvédőjét. Mert ez az ősz csomó-csomó változást hozott*, és a "kisovis nagylányok" már bizony nem rácsos ágyban tolják a szunyát, hanem nagy felnőttágyban... ami átmenetileg a tetősík alá került az északi oldalra, tehát mindenképp szükségünk lesz egy falvédőre is. Anya fel is ütötte az interneteket, és... szóval vannak azok a nagyonszínes-nagyongyerekeknekvaló rátétes-patchworkos varrott falvédők, amelyek elkészítéséhez semmi affinitásom, drága pénzért pedig nem vagyok hajlandó ilyet vásárolni. Aztán láttam hiperdizájnos műbőrkockákat, tetszőleges színben és mintában összeállíthatók - csak épp annyiba kerülne, mint a komplett hálószobabútorunk. Így maradt az, ami mindig: abból főzünk, ami van otthon.

Na és mi van otthon? Első körben szétnéztem, hogy a házszigetelésből maradt-e valami, de a tizenpárcentis hungarocelltáblákat kicsit vastagnak találtam a projekthez, ezeket levágni meg... hát na, vagdossa a nyikorgó hungarocellt, akinek nincs jobb dolga. Egy pillanatig elgondolkodtam, ne rendeljek-e mennyezetburkoló styropor-lemezt, végül azonban elvetettem az ötletet, mert ezt csak a falhoz lehetne ragasztani, én pedig átmeneti megoldást keresek, mert egy-két éven belül újabb szobaátrendezés várható*, és nem kívánom a drága időmet styropor-darabkák levakarásával tölteni. Kellett tehát egy B terv.

Második körben találtam egy bútorösszeszerelésből kimaradt (hát ez meg hogyan történhetet...) farostlemezt, amely épp olyan keskeny volt, mint az új ágy és a lambéria közt lévő távolság. Na ez a szerencsés véletlen már rendesen beindította a fogaskerekeket... úgy döntöttem, a műbőrkockák analógiájára bevonom, és mehet is fel a falra. Erdőszélén ugye barátunk a házhozszállítás, így egy online rőfösboltban vásároltam egy méternyi 160 cm széles pamutszövet anyagot, a legvastagabb vatelint és vártam a futár érkezését.

falvedo_egyszeruen.jpg

Ma ebéd előtt pedig össze is állítottam az egyszerű falvédőt: a vatelint pár centivel nagyobbra vágtam, mint a farostlemez, majd gondosan kihúzogatva odatűztem a fához. A mosott-vasalt pöttyös pamutszövetnek is ez lett a sorsa, a sarkoknál figyelve hajtottam egymásra az anyagot, és extra tűzést is kapott. Most már készen állt a saját falvédőm, amelyet négy kóbor (és felettébb apró, így alig észrevehető) szöggel erősítettem a lambéria legalsó centiméterére, így később szinte nyom nélkül és - ami talán még fontosabb! - gyorsan el lehet majd távolítani.

Kétévesnek tetszik, a színben hozzá illő cérnagömb-lámpát pedig még várjuk :)

 

*= Dióhéjban: végre építkezünk, és nem csak a ház bővül.

Mérgező növények a kertben

Mostanában rákaptam az ehető növények fogyasztására, és sajna a szülői példa ragadós, így Kétéves is kéri a kankalint a tejbegrízre, meg az ibolyaszörpöt a poharába. De még ha a pohárba és tányérba kérné...! A gyermek ugyanis minden tiltásom és magyarázatom ellenére szamizdat akciókba kezd, és tulipánt rág, gyöngyikét kóstol. Előbbivel nincs is baj, utóbbival annál nagyobb: a kedvelt tavaszi virág, a fürtös gyöngyike ugyanis mérgező. Szerencsére még időben közbeléptem, de rendesen levert a víz, hogy jöjjön-e a gyomormosás, vagy elég lesz itthon megfigyelni a zugevőt, aki ugyan nem nyelte le a virágot, de ki tudja, mennyire rágta meg... Most gond nélkül megúsztuk, de azért elgondolkodtam, vajon tudom-e biztosan a kertben lévő összes növényről, hogy mérgezőek-e? Halálosan mrgező növények már nincsenek nálunk, ezeket a kutyák érkezésekor kiirtottam, de még így is akad olyan cserje és virág, ami elgondolkodtat.

flower-baby.jpg

Jöjjön egy lista a leggyakoribb kerti és szobai fajokról, amely mérgezőek! 

 

Halálosan mérgező növények:

  • Aranyeső / Laburnum
  • Angyaltrombita és Maszlag fajok / Datura
  • Boroszlán / Daphne
  • Bürök / Conium
  • Fekete hunyor / Helleborus niger
  • Gyöngyvirág / Cornvallaria
  • Gyűszűvirág / Digitalis
  • Kikerics / Colchicum
  • Leánder / Nerium oleander
  • Ördögcérna / Lycium halimifolium
  • Ricinus / Ricininus communis
  • Sisakvirág / Aconitum

 

Erősen mérgező növények:

  • Beléndek / Hyoscyamus niger
  • Ciklámen / Cyclamen
  • Csíkos kecskerágó / Euonymus europeus
  • Buzogányvirág / Diffenbachia
  • Díszmák / Papaver somniferum
  • Életfa / Thuja
  • Farkasalma / Aristolochia clematitis
  • Hérics / Adonis
  • Hunyor / Helleborus
  • Kontyvirág / Arum maculatum
  • Kökörcsin / Pulsatilla
  • Magyal / Ilex
  • Nadragulya / Atropa belladonna
  • Nehézszagú boróka / Juniperus sabina
  • Puszpáng / Buxus
  • Tiszafa / Taxus
  • Tőzegrozmaring / Andromeda

 

Mérgező növények:

  • Akác / Robina
  • Alkörmös / Phytolacca
  • Bangita / Viburnum
  • Babérmeggy / Prunus laurocerasus
  • Bíboránizs / Illicium
  • Boglárka / Ranunculus 
  • Bókoló aranyfa / Forsythia
  • Borostyán / Hedera
  • Borsófa / Caragana
  • Csillagfürt / Lupinus
  • Csucsor és Ebszőlő fajok / Solanum
  • Dohány / Nicotiana
  • Dudafürt / Colutea
  • Erdei pajzsika / Dryopteris
  • Fikusz / Ficus
  • Filodendron 
  • Fagyal / Ligustrum
  • Gyöngyike / Muscari
  • Kalapácscserje / Cestrum
  • Keleti szarkaláb / Consolida orientalis
  • Kerti ruta / Ruta
  • Kroton / Croton
  • Kutyatej / Euphorbia
  • Lilaakác / Wisteria
  • Lonc fajok / Lonicera
  • Mocsári kockásliliom / Fritillaria maleagris
  • Pünkösdi rózsa / Paeonia
  • Rekettye / Genista
  • Rhododendron és Azálea fajok
  • Salamonpecsét / Polygonatum
  • Seprűzanót / Sarothamus
  • Szarkaláb / Delphinium
  • Szellőrózsa / Anemone
  • Tűztövis / Prycantha
  • Veresgyűrűs som / Cornus sanguinea
  • Zanót / Cystisus
  • Zászpa / Veratrum

 

Enyhén mérgező növények:

  • Barátcserje / Vitex
  • Berkenye / Sorbus
  • Begónia / Begonia
  • Boróka / Juniperus communis
  • Borsos varjúháj / Sedum acre
  • Cserszömörce / Cotinus coggygria
  • Ecetfa / Rhus typhina
  • Ernyős madártej / Ornithogallum
  • Gyalog- és fürtös bodza / Sambucus racemosa és ebulus
  • Harangláb / Aquilegia
  • Hegyi babér / Kalmia
  • Hóbogyó / Symphoricarpus
  • Hóvirág / Galanthus nivalis
  • Iszalagok / Clematis
  • Kapotnyak / Asarium europeum
  • Kövérke / Pachysandra
  • Kutyabenge / Frangula alnus
  • Labdarózsa / Viburnum
  • Madárbirs / Cotoneaster
  • Madársóska / Oxalis acetostella
  • Mahónia / Mahonia
  • Medvetalp / Heracleum
  • Mocsári gólyahír / Caltha palustris
  • Mocsári nőszirom / Iris pseudacorus
  • Nagy ezerjófű / Dictamnus albus
  • Nárcisz / Narcissus
  • Üröm / Artemisia
  • Repkény / Glechoma
  • Sárgaviola / Erysimium cheiri
  • Selyemkóró / Asclepias
  • Sövényszulák / Calystegia
  • Szappanfű / Saponaria
  • Szulák / Convulvulus
  • Tavaszi kankalin / Primula veris
  • Török paszuly / Phaseolus
  • Törpemandula / Prunus tenella
  • Vérehulló fecskefű / Chelidonum majus
  • Mikulásvirág / Euphorbia pulcherrima
  • Vadszőlő / Parthenocyssus
  • Vadgesztenye / Aesculus hppocastranum

 

Ezek egy részének a gyökere mérgező, a többség azonban szép színes-illatos-feltűnő virágokkal vagy bogyókkal rendelkezik, amelyek persze felkeltik a gyerekek kíváncsiságát, így muszáj résen lennünk.

(Kép: flowers-magazine.com)

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása